A róvásíráshoz hasonlóan a kopjafa is,
egy ősi szokása a székely népnek ami még a mai napig is jelen van a magyarság
hétköznapjában. Főleg a református meg az unitárius vallású személyeknek
ismertebb, mivelhogy ezzen vallások
temetői vannak inkább fejfával díszitve.
A székelyek a különféle anyagokban rótt misztikus írás betanulása és megtanulása mellett amit régen csak „szkíta” írás néven ismertek (a mai róvásírás), a fafaragást is komoly tanulással sajátitották el. A fába faragott népi motívumoknak a múltban is meg a jelenben is van mondanivalója, de ezeknek az elemezéséhez nem igazán értek.
A fa korhadása, illetve időtálló képtelenségük miatt sajnos a legrégebbi kopjafák csak a 18. századból maradtak fenn. A róvásírás feltalálását például a kopjafákkal ellentétben nagyon régi leletek bizonyitják. Gyakorlatilag a róvásíást már az újkőkorszakból (neolitikum) ismerték.
Erdélyben, Tatárlakán 1961-ben találták meg azt a három róvásírással díszitet korong alakú agyagéremét, (amiből az egyik lyukas, pénzérme nagyságú, míg a másik kettő téglalapú) és amiket a régészek, úgy itéltek meg hogy 6.500 évesek!! Erről bővebben majd egy új bejegyzésben. Kutatások során kiderült, hogy a középkorban nem igazán érdekelték az embereket a kopjafák, épp úgy mint ahogyan a róvásírás sem, emiatt azok a személyek akik ebben az időszakban foglalkoztak a magyarság múljával, a néphagyományokkal és a honfoglalási időszakkal már a középkorban bejegyzéseikben tévesen adták elő egyes betűk értelmezését.
A 18. század végétől kezdve számtalan kutató, történész, néprajzkutató probálta a maga módján megmagyarázni, leírni a magyarság kultúrális múltját, szokásait, hagyományait amiért mindig akadtak és akadnak viták ezeknek az értelmezésében. A népi szokások, a helybéli hagyományok esetleg a bizonyos helyhez kötödő népi hiedelmek és nem utolsó sorban a vallás váltotta ki a több tipusú fejfák elterjedését (csónak alakú, emberalakú stb...). Erdélyben élő magyarokra inkább a kopjafák jellemzőek míg Magyarország területére inkább a fejfa az ismertebb.
Sok híres ember sírja vagy műemlék kapott kopjafa díszitést szerte Erdélyben, amiket szokás szerint nemzeti szallaggal kötnek át a megemlékezők. A leghíresebb kopjafák a Madarasi Hargitán és a Nyerges–tetőn találhatóak, de természetesen sok más igen fontos hely létezik szerte Székelyföldön és Erdélyben. A legenda szerint a mértani ábrákkal, különféle formákkal díszitett ősi eredetű oszlopok azt a célt szolgálták, hogy a sír mellé felállitott szobrokat a lélek felismerje és tudjon megpihenni ezekben.
Ha érdekel még más fajta Székely hagyomány is, akkor itt Székely kerámia motívumokról találsz egy pár képet.
A székelyek a különféle anyagokban rótt misztikus írás betanulása és megtanulása mellett amit régen csak „szkíta” írás néven ismertek (a mai róvásírás), a fafaragást is komoly tanulással sajátitották el. A fába faragott népi motívumoknak a múltban is meg a jelenben is van mondanivalója, de ezeknek az elemezéséhez nem igazán értek.
A fa korhadása, illetve időtálló képtelenségük miatt sajnos a legrégebbi kopjafák csak a 18. századból maradtak fenn. A róvásírás feltalálását például a kopjafákkal ellentétben nagyon régi leletek bizonyitják. Gyakorlatilag a róvásíást már az újkőkorszakból (neolitikum) ismerték.
Erdélyben, Tatárlakán 1961-ben találták meg azt a három róvásírással díszitet korong alakú agyagéremét, (amiből az egyik lyukas, pénzérme nagyságú, míg a másik kettő téglalapú) és amiket a régészek, úgy itéltek meg hogy 6.500 évesek!! Erről bővebben majd egy új bejegyzésben. Kutatások során kiderült, hogy a középkorban nem igazán érdekelték az embereket a kopjafák, épp úgy mint ahogyan a róvásírás sem, emiatt azok a személyek akik ebben az időszakban foglalkoztak a magyarság múljával, a néphagyományokkal és a honfoglalási időszakkal már a középkorban bejegyzéseikben tévesen adták elő egyes betűk értelmezését.
A 18. század végétől kezdve számtalan kutató, történész, néprajzkutató probálta a maga módján megmagyarázni, leírni a magyarság kultúrális múltját, szokásait, hagyományait amiért mindig akadtak és akadnak viták ezeknek az értelmezésében. A népi szokások, a helybéli hagyományok esetleg a bizonyos helyhez kötödő népi hiedelmek és nem utolsó sorban a vallás váltotta ki a több tipusú fejfák elterjedését (csónak alakú, emberalakú stb...). Erdélyben élő magyarokra inkább a kopjafák jellemzőek míg Magyarország területére inkább a fejfa az ismertebb.
Sok híres ember sírja vagy műemlék kapott kopjafa díszitést szerte Erdélyben, amiket szokás szerint nemzeti szallaggal kötnek át a megemlékezők. A leghíresebb kopjafák a Madarasi Hargitán és a Nyerges–tetőn találhatóak, de természetesen sok más igen fontos hely létezik szerte Székelyföldön és Erdélyben. A legenda szerint a mértani ábrákkal, különféle formákkal díszitett ősi eredetű oszlopok azt a célt szolgálták, hogy a sír mellé felállitott szobrokat a lélek felismerje és tudjon megpihenni ezekben.
Ha érdekel még más fajta Székely hagyomány is, akkor itt Székely kerámia motívumokról találsz egy pár képet.
Folytatódik ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése