A hóra vidd a gondodat ... a hóra, avagy Székelykő túra télen 2/2

A Székelykő közelében a Kőkereszthez érkezve úgy döntöttünk, hogy időhiány miatt nem megyünk fel a csúcsra, hanem innen beereszkedünk a Kőkereszt melletti sziklaösvényen Torockóra. A Székelykő télen nagy hóban egy igazi kihívás, most, hogy már több nap távlatából beszélek róla igen szép volt, attól eltekintve, hogy egy nehéz kalandtúráról beszélünk. 

Az ösvénytaposok

Ha a két fiamat kell elemeznem meglepődve tapasztalom, hogy a kis Boti jobban bírtra ezt a nehéz túrát mint Tamás aki a kalanduk végére erőssen megízzadva elfáradt, ami tulajdonképpen meg is látszott de egyébként megérthető,  nehéz volt (vízesruha átcserélése után szárazra szemmel láthatóan helyre jött).  A hangulat és a társaság szuper volt, kellemesen eltöltött idő ami ráadásként igencsak tanulságos volt számomra, ilyen nehéz túrákon tudja az ember igazán elemezni, hogy mi volt pro és mi kontra a nagy hó ellenére. 

Lelátás Torockóra 891 méterről

A 13,3 km hosszú túra amelyben az 1.128 méter magass cúcs helyett csak 891  méter magasságig jutottunk hűen tükrözi, hogy miért fontos az, hogy tudd mikor elég. Attól eltekintve, hogy már csak egy kéznyujtásra volt a végcél mégis a csapat tagjai ugy döntöttek, hogy biztonsági okokbol nem folytajuk. Jól döntöttünk! Túratársainkhoz viszonyítva családomnak jóval könnyebb volt a hazajövetel, merthogy mi autóval jöhettünk haza de viszont  a csapat többi tagja is estére  gondmentesen, egésszségesen ért haza. Igyhát minden jó ha a vége jó.  Köszönjük a meghivást!

Ösvény a hótakarón

Ami a címet illeti Áprily Lajos – Biztatás a télben című verséből egy idézet ami gyakorlatilag igen jól beilleszkedik a Székelykő túránban. Ugyanis egy több órás kirándulás, gyalogolás olykor monoton is lehet, a nagy hó miatt tekinteted nagy része a lépteidet figyeli,  követi és itt lép be a képbe a vers része amikoris minden fehér körülötted és csak a gondolataiddal maradsz. Gyalogolsz és gondolkozol dolgokon! Te mire gondolsz ilyenkor, te hova viszed gondolataidat? (ha kedved tartja nyugottan megírhatód, szerintem nem csak én lennék erre kiváncsi)! Kövesd az ArtDelineo oldalát, ebben az évben sok ilyen jellegű beírást olvashattok majd régebbi túráinkról is és természetesen elkövetkezendő kirándulásainkról is. És, hogy e szép vers zárja ezt a klassz élménydús téli havas februári kirándulásnak leirását  befejezésül … de víg patakká lesz a hó az első napsugárban.  

Az egykori Kenghürt - A Székelykő

Túránk a Szabadság napilap február 25. számában is megjelent ahol a túravezető szemszögéből olvashatsz erről a kellemesen fárasztó Székelykői téli kirándulásonkról.

Székelykőtúra első részét ide kattintva olvashatód el.

A Székelykő aljában fekvő kis falucskáról, Torockóról is  olvashatsz egy pár érdekes dolgot  ha ide kattintasz!

Legyen szép napod!

A hóra vidd a gondodat ... a hóra, avagy Székelykő túra télen 1/2

Este van tíz óra, péntek.  Hátizsákjainkat csomagolva az elkövetkezendő napi túrára kinézek az ablakon és kissé elszorul a torkom látván, hogy havazik peddig pár órával ezelött már letárgyaltam Zolival az útvonalat és a találkozásunkkal kapcsolatos részleteket. Rékával együtt kissé meg voltunk ijedve, hogy a havazás miatt le fog kelleni mondjunk várva várt túránkról.  Éjféltájban szerencsénkre elállt a havazás és nyugodtabban vonultam nyugovóra tudva  azt, hogy most már semmi sem fogja megakadályozni menésünket.

Vaddisznóbőrrel díszitett vályogház

Kolozsvár reggel 5 óra, szombat van, cserega vekker. Álmosan bár, de lelkedezve, kissé izgulva szótlanul ébredezik a családom. Sok teendő nem maradt hátra mégis az idő nagyon hamar rohant, és mindemellett a hó is el kezdett újbol szállingózni. “ Most már bármi is történjen megyünk” szólalt meg kedvesem és percek után már pakoltuk is  gépjármünkbe zsákjainkat. Évát fél hétkor vettük fel amikor már olyan keményen havazott hogy még az úttest is kezdett fehérbe burkolódni. 

Pihenő a sűrű hóesésben

Várfalva fele tartott az útunk hiszen itt volt a találka a csapat nagy részével merthogy ők busszal érkeztek a találkozóponthoz. A havazás és a nagyobb figyelmet igénylő vezetés miatt kissé késve érkeztünk meg, már mindenki várta, hogy nekivágjunk a Székelykő túrának. Mégérkezésünk után a túravezető N. Zoltán bemutatott mindenkit aki még nem ismerte egymást ezután elkészült azelső csoportkép is. 

Térdig érő hóban

Gyors ismerkedés után kocsinkat leparkoltuk a 75-ös útmellett (DN 75), feltettük túrabakkancsainkra a kamáslikat, kesztyübe dugtuk ujjainkat és elindultunk Várfalvának. A falú kocsmája elött létszámellenörzés és forró tea után sípszóra tízenegyen ( 8 fiú és 3 lány) útnak indultunk a gyönyörű nagypelyhű hóhullásban Székelykő (az egykori Kenghürt) felé.  

Túra pillanat_A Csegez tetőről a Székelykő fele

A falu végén  egy érdekes vaddisznóbőrrel díszitett vályogház hívta fel magára a figyelmet ami a megörökítést illeti és attól eltekintve, hogy végülis egy banális, egyszerű kliséről beszélek mégis fontos résznek tartottam e leírásban.  Az útvonalunk első szakaszára nézve, a túra nehézségi fokozatát sem sejtve vigan, tele jókedvel taposta a havat az egész csapat.  

Csegez tetőn

A jó tempónak köszönhetően elég hamar az erdőhöz értünk, itt a régi mély keréknyomokat bőséges hóréteg takarta be,  gyakorlatilag arra kényszerítve, hogy mi magunk tapossuk ki az ösvényt ami egy nehéz és egyben igen fárasztó feladat volt. De mivelhogy mindegyik túratársam fel volt készülve fizikailag is meg szellemilegis, az első egynéhány kilométereket aránylag könnyen tettük meg.  Másfél óra gyalogolás után aprobb megállások, pihenők mellett az erdő közepén levő tisztáson álltunk meg nagyobb időre kajálni. 

Székelykő túra_ 1

A reggeli midenkinek jót tett, feltöltődve új energiával folytathattuk utunkat az erdőben. Árpit, Tibi váltotta fel aki nagyon sok ideig erőtejlesen vezette a túránkat majd őt P.Zoli váltotta, aki a túránk végéig az élen maradt. A lányok: Réka, Éva és Timea mindvégig a sor közepén sok esetben a hó nagysága miatt nagyobb erőfeszítéssel  de konstans erővel meglepően bírták a több órás gyaloglást. 

Kéznyújtásra a célponthoz

A Google Earth segítségével P. Zoli GPS-es telefonjának köszönhetően pontosan meg is tudtunk, hogy ez a több óra amiről beszélek gyakorlatilag 8 óra:16 perc volt 40~70 cm-es hóban. A nagy formában levő N. Zoli hol elől hol hátul segített.  Amikor nem törte az utat akkor Jenőnek segített zárni a sort, vigyázva minden csapattársra. 

A Székelykő télen

Ahhoz, hogy a 16 órai buszt elérhessük a túra ritmusa kb. 2 km/h sebességre volt kigondolva, de mivelhogy a nagy hónak komoly beleszólása volt aminek még ráadásként a teteje több centiben meg is volt fagyva igencsak megkavarta terveinket. GPS adatok feltöltése után derült ki, hogy a túránk átlagsebessége a nagy hó, a sok apró pihenő és az ösvénytörés miatt csak 1,6 km/h volt. 

folytatódik ...

Székelykő túra második részét is olvasd el ide kattintva.

Áprily Lajos - Biztatás a télben

Menjünk a hóba – régi szót

ma emlékezve mondunk.

Fehér megint a szép világ

s megint sötét a gondunk.

A város villany-ezre vár.

Halgass a régi szóra,

s a hóra vidd a gondodat,

a hóra vidd, a hóra.

A friss hullással elvegyül.

Fagy őrzi, február van.

De víg patakká lesz a hó

az első napsugárban.

Oszló füstöt ki látna meg

fehér felhő seregben?

Ki lelhetné meg gondodat

sugárzó tengerekben?