2013. december 31., kedd
2013. december 29., vasárnap
Hatszázkilencvenhét
avagy ... a 4. Kolozsvári
Magyar Napok.
A rendezvénysorozat lezajlásának
négyhónapos távlatából szeretném egybefoglalni és az én szemszögömből bemutatni
a Kolozsvári Magyar Napok 2013-as kiadását. Már a kezdetektől, az ArtDelineo blogon írtam erről az
eseményről és kizárólag csak azért folytatom, hogy e lánc ne szakadjon meg. Ezt
a blogbejegyzést is a tavalyihoz (3. Kolozsvári Magyar Napok) hasonlóan
szándékosan hagytam az év végére, elsősorban azért is hogy elsőként a média, a
sajtó meg a főszervező mutathassa be a nagyvilágnak a rendezvénysozat
eseményeit.
4. Kolozsvári Magyar Napok - 2013 |
Igaz, hogy ez relatív, hiszen nagyon sok vállalkozó, cég, alapítvány, egyesület, blog meg magánszemély foglalkozott evvel a témával, ugyanis valójában több tízezreket érintett. A IV. Kolozsvári magyar napok, 2013 augusztus 18.-án nyitotta meg a „kilenczáros” kapúját. A nulladik napnak tekintett napon (18.-án) személy szerint csak a Kép-Történetek/Photo-Stories című kiállításon (pontosabban egy könyvbemutatón) vettem részt amelyet a Sapientia EMTE szervezésével a fotógráfia/filmművészet/médiaszakos karának hallgatói irányítottak.
Tonk Máton dékán és csapata |
Többek között Virginiás Andrea egyetemi tanárnő beszéde alatt elhangzott idézet még most is cseng a fülemben: „Csak azért mert Nikon géped van, még nem jelenti azt, hogy jó fényképész is vagy!” Egy idézet amellyel teljes mértékben egyet értek, hiszen nagyon sokan akik tükörreflexes (DSRL) vagy akár Full frame-s fényképezőgépek tulajdonában vannak nem minden esetben készítenek jó képeket, nem beszélve a fényszabályozás optimális beállításáról vagy akár a képkompozicióról.
Hétfőn,
19. – én kezdődött hivatalosan (programfüzet szerint) a rendezvénysorozat. A
nap első felében a néptánc volt a fő téma, ugyanis a 15. Szent István-napi
Néptánctalálkozón résztvevő néptánccsoportok mutatkoztak be. A „Tértánc” Kolozsvár főterén, Mátyás király
szoborcsoport előtti placcon kápráztatta a nézőközönséget.
Úgyszintén
az első napon került megrendezésre a Kolozsvári Magyar Napok hivatalos „Nyitógálája”
is amelynek más évekhez hasonlóan a Kolozsvári Magyar Opera adott otthont. Egy
színvonalas gálaest, nagyon klassz élő muzsikával, szebbnél szebb néptáncal, jókedvvel, színpompás
emlékcsokorral ami végül percekig tartó vastapssal fejeződött be.
Augusztus
20.-a, Szent István napja egy különleges nap volt. Nagyrésze a néptáncról,
népviseletben felvonuló csoportokról és rengeteg kiváncsi nézőről szólt akik benépesítették
a város központjának nagy részét. Azon személyek akik a népzenét nem igazán kedvelik,
lehetőségük volt többek között a Nagybányai művésztelep egykori alapitótagjának Thorma Jánosnak a “ Thorma János és
pályatársai, tanítványai” című tárlatát megcsodálni.
KMN -népviselet felvonulás (szlovák csoport) |
KMN -népviselet felvonulás (román csoport) |
Természetesen
más jellegű szórakozási lehetőség is akadt ezen a napon, ugyanis kellemesen
eltöltött időben volt részük azoknak a személyeknek is akik a Kolozsvári Állami
Magyar Színház stúdiótermét látogatták meg ahol “Dsida Jenő pódium
estély: …nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak…” című előadását tekinthették
meg, amit jeles színművészek mutattak be. Este
pedig a néptánctalálkozó zárógálájával fejeződött be egy fergeteges és egyben
egy igen érdekes nap. A
harmadik napon, szerdán nyította meg ajtaját a Művész mozi is, ahol a gyerekek
több napon keresztül más és más előadást nézhettek meg és a magyar népmeséknek
köszönhetően élvezhették a rajzfilm különleges világát.
(A mozizást egy nagyon
pozítiv dolognak tartom és ez úton is szeretnék gratulálni a szervezőknek!) Ezzen a napon (21.-én) csak a délutáni
órákban értem a központba, emiatt elég sokmindenről lemaradtam. A főtéren
felállított nagyszínpadon a Csík zenekar koncertjét láthattuk meg hallhattuk,
majd after party zárta a IV. Kolozsvári
Magyar Napok harmadik napját az egykori New York kávézóban.
Csütörtökön,
augusztus 22.-én kezdett el igazán forrni a város, úgyanis a „Fesztivál utca”
ezen a napon népesedett be, édekesebbnél érdekesebb kirakodó standokkal, lacikonyhákkal, televizió
és radió sátrakkal. A szabadtéri kis színpadon is ezen a napon csendült fel először
a magyar szó mellett a kellemes muzsika is. Ez utóbbi oly annyira diverszifikált volt ezekben
a napokban, hogy minden bizonnyal bármely
korosztály megtalálhatta a magának megfelelő akordcsokrot.
Nyilvánvaló,
hogy más nagyon sok és egyben érdekes programon vehetett részt bárki aki óhajtotta,
hiszen az idei rendezványsorozaton is több száz program közül
lehetett szabadon választani. A nap egyik kiemelkedő pontja az Alma együttes előadása
volt. A Farkas utcát benépesítette több száz gyerköc aki nagy örömmel
követte és egyben falta az együttes dalait. Az
Argentin tangónak is igen nagy sikere volt, meglepően sok személyt érdekelt ez
a táncstílus. A fesztivál utcát elhagyva az esti órákban a kiváncsiság már a
főtéri nagyszínpadra fokuszálódot ahol a Kossuth-díjas Demjén Ferenc szép
dalait hallhatta és élvezhette vagy akár táncolhatott a Mátyás király
szoborcsoport előtti térre összegyűlt nagylétszámú közönség.
Demjén Ferenc a 4. KMN-on |
Demjén Ferenc és Szörényi Levente a 4. Kolozsvári Magyar Napokon |
Köszönet az önkéntes fiataloknak |
Augusztus
23.-án (Pénteken) már kissé több időm volt a városban tölteni. Olyan dolgokat látogathattam
meg amik az elmúlt napokban kimaradtak. Itt említést tennék egy olyan
kiállításról amelyet az egri Bródy Sándor Megyei könyvtár szervezésével, és a
Sapientia EMTE közreműködésével tettek lehetővé egy csodálatos környezetben!. Bródy
Sándor író születésének 150. évfordulója alkalmából megnyílt vándorkiállítás abban a teremben volt
bemutatva ahol a középkóri gótika újraelevenedett, éspeddig a Ferencrendi
kolostor (ismertebb nevén: Barátok temploma) Refektóriumában.
Véleményem
szerint a IV. kolozsvári magyar napok egyik legszebb és egyben
legszínvonalasabb kiállítása ez volt. Emellett merem állítani, hogy a kincses
város egyik legszebb terméről van szó amelyben a közepén elhelyezett támpillér,
a látványos gótilus motívumokkal ornamentált felolvasófülke, az impozáns
boltíves mennyezet, a kovácsoltvas elemekkel díszített csodaszép ajtó (és még
sorolhatnám) egyszerűen elkápráztatta a látogatókat. Engem személy szerint
tuttira, hogy el!
Felkeltette
kiváncsiságomat a tárlat, éredekesnek találtam az olvasottakat és hallottakat Bródy
Sándorról. Megtudtam, hogy több éves
Kolozsváron való tartózkodása alatt miképpen teltek napjai, mit írt, kivel
dolgozott, kik voltak a barátai, milyen nők, szerelmi kapcsolatok de ugyanabban
az időben milyen botrányok füződnek életéhez ebben a periódusban. Kutakodva
és útánna olvasva egy picit rá kell jönnöm én is, hogy valóban szépen írt. Néhány sor egyik érdekes
könyvéből hűen tükrőzi ezt:
„ … És a szin? A bőrnek
finomsága és szine? Nem is olyan fontos, mint ahogy a nők hiszik. Az – nekem –
lényeges, hogy ne hasonlitson a porczellán vagy a márvány hideg fehér szinéhez.
Legyen emberszinű. Valami finom és transzparens zöld vagy sárgát vegyitek bele
és hamvas legyen, olyan hamvas, amit nem fog a dér.
A hamvasság - ez a legfőbb,
a legritkább része a női szépségnek.
Az esztétikusok között van
egy párt, amely vallja: a férfi és különösen a férfi-akt szebb mint a női. Nem
vitatkozom ezekkel a tudósokkal,- szegényekkel. Egy érvet, amely a nő mellett
szól, elhalgatni azonban nem szabad még akkor sem, ha a hidegszemű
professzorokkal szóba nem is állunk. A szép férfi-akt nem természetes, mert
kifejlesztett izmok nélkül el sem képzelhető. Viszont ez izmok mesterségesen
csináltak. A szép női test pedig mintha azon frissen került volna elő a
mindenség szűzi kagylójából. Ugyanigy áll a dolog mozdulatokkal is. A férfi
szép mozdulata mindenképen és egyformán – az erő. A nőé, az egyszerűen és
egyedül – a szép.
Könnyű ezt igy szóval megmondani, de nehéz szóval megmagyarázni. A német
tudomány mindenféle ravaszságokkal segit magán. Példának okáért azt mondja: a
nő felső teste kell, hogy ki legyen feszitve, ez a szépség, a mozdulat, a bőr
szépségének hasznára van. Szerencsére a nők még ravaszabbak, mint a germán és
nem kérnek tőle tanácsot. Tudják, hogy a hullámos, könnyű és zenés mozdulat a
szép. És igen, igen fontos. Maga Eugénia francia császárné és a legokosabb
emberek megbolonditója: Sheridan asszony, de maga a vatikáni Venus is,
klasszikus szépek nem lehetnének a mozdulatok kifejezethetetlen és leirhatalan
bája nélkül. Egy tökéletes nőalak tökéletes mozgása maga a muzsika, egy
menuettenek klasszikus átirása, egy Betovennél is Betovenebb szerzőtől
való. Finom komolyság, visszafojtott
temperamentum, bizonyos könnyű melankólia – ezek a fővonalak azaz a főhangok.
A hang! Az igazi hang! Ezzel csinál csak fura tréfákat a teremtés. Egy
minta-szépség megszólal pávahangon – és vége a szépségnek. Egy csinos nő
kinyitja az ajkát és mintha szivéből jönne zengő szopránja. Egyszeriben
kinyilnak tőle a legnehezebb zárú férfiszivek is és vége a tárgyias
esztétikának. A legfőbb biró, a férfi behódol és egyszerre érthető lesz, hogy
egész – sőt több - generációk
szerelmesek egy-egy széphangú szinésznőbe. Nemcsak énekesnőt értek, hanem
beszélőt is. Azt kellene mondanom, hogy a szép hang mérgez, a bájos mozulat
elbódit. De nem disztingválok külön és a legkerülöbb úton térek vissza az első
és utolsó igazsághoz:
Az asszonyszépség ezer és egy tulajdonság összességéből áll. Ez ezer és
egyet ismerjük, de legalább még ugyan ennyi – a titok. Félve és titkolódzva
merek egyre, egyre gondolni ezek közül és mint valami álom, úgy áramlik felém:
az illat ... ” (Bródy
Sándor –A szerelem élettana, Stúdiumok, Bécs, 1922)
Alma együttes és több száz gyerköc, anyuka, nagyi |
Délelött 11 órai kezdettel a Kolozsvár Társaság szervezésével stúdiókiállítás nyílt ahol a Kolozsvári Református Egyházközség oklevelei lettek bemutatva, ezt bánom hogy nem láthattam. Azok számára akik az esti koncertet várták, hát igen azok nem csalódtak mivelhogy, egy „négy akkordos
dalból” álló Zorán koncert fergeteges hangulatot keltett Kolozsvár főterén. Pontosabban ahogy az egyik dalának szövegében is van „anyira jó(t), hogy
meghatódsz”. Színvonalas „teltházas buli”, (tízezer fölötti résztvevő!) akik
fantaszikus hangulatban töltötték az estét.
Zorán - KMN 2013 |
Zorán és csapata |
A szomabati nap (24.-e) délelőtti
óráiban mindenkinek kiváncsisága az Apáczai Csere János elméleti liceum
udvarára öszpontosult, ugyanis ez a megszokott főzőversenynek adott otthont. Itt
több csapat mutathatta be föző tudását majd újból, ebben az évben is több orán
keresztül készült a hatalmas lecsó. Délre már a romkert is benépesedett, nem
csak jurta készítőkkel, hagyományőrző csoportokkal hanem rengeteg gyerekkel, vidámsággal
meg jókedvvel. A Farkas utca is zsufoltságig betelt.
Nem csak azért mert egy
gyönyörű nyári napnak örvendhettünk, hanem mert a kolozsvári magyar napok
2013-as kiadásának hatodik napján már igazi fesztivál hangulat uralkodott az
egész városon! Ez köszönhető a rengeteg érdekes programnak is amelyek
elárasztották a fesztiválutcát.
„... Most kezdődik el
A buli most kezdődik el.
Várom a szombat délutánt ... ”
(Tankcspda – Fiuk ölébe a lányok)
Valójában én is vártam már a szombat
délutánt, mivelhogy a 4. Kolozsvári Magyar Napok utolsó előtti estéjén a
különös buli kezdődőtt el, hiszen ez az
est a „kemény kötésű muzsikáról szólt”, merthogy a Knock Out nyitotta majd a
sokak által kedvelt Tankcsapda zárta a napot sajátos stílusban.
A rendezvénysorozat útolsó napján, 25.-én
is ugyan olyan szép volt mint az előző napokban, a Farkas utcán a megszokott
sürgés-forgás, nagyon sok kedves ember és gyerek arcárol áramlott az öröm, a
nyugalom és vidámság. A helybéli televiziós és rádiós társaságoknak is köszönhetően
a hangulat még pazarabbá vált, ugyanis fontos szerepük volt ennek a kellemes
hangulatnak a megalapozásában ami a fesztivál utcán kialakult e pár nap
alatt.
Soraim között cirkálva tapasztalom,
hogy beszámolómból sok minden kimaradt. Jut eszembe itt a Széki - Szalmakalap
néptánceggyüttes tagjainak színvonalas tánca amit a
„Posta kertben” mutattak be. Ezt azért is tartom fontosnak megemlíteni merthogy
a széki fiatalokról nagyon klassz fotókat készítettem. Egy másik esemény amit több
napon keresztül lehetett látogatni, a Gy. Szabó Béla – Festmények című tárlata
volt és még sorolhatnám. Nagyon sok eseményen nem voltam jelen, emiatt nem
igazán szólhatok róluk.
Talán mindenki által a legjobban várt esemény a IV. Kolozsvári Magyar Napok alatt a zárógála volt, ahol a Társulat elődásával az István a Király rockoperát mutatták be. Rövid beszámolót és záróbeszédet mondott az előadás
előtt többek között a rendezvénysorozat házigazdája, Gergely Balázs és Kolozsvár
alporgármastere Horváth Anna is.
Sokak szerint ötvenezer résztvevő volt jelen. Ez reális lehet és egyben evidens is hiszen a főter zsufoltságig megtelt.
Horváth Anna beszéde a zárógálán |
Sokak szerint ötvenezer résztvevő volt jelen. Ez reális lehet és egyben evidens is hiszen a főter zsufoltságig megtelt.
A buli után hátborzongató pillanatokban
volt részük a helyszínen tartozkodóknak ugyanis elhangzott két himnusz, a
magyar illetve a székely himnusz amitől dübörgött Kolozsvár!!
Minden bizonnyal még soha senki sem láthatott ilyet
a város fennállása óta, pontosabban hatszázkilencvenhét éve! Egy kis videó ami tanusítja a fentieket: itt megnézheted!
Koppány vezér |
Koppány és Torda |
„ bosszantó egy
bugris bunkó. Abcung Koppány, le vele”.
|
Egy látványos tűzijáték zárt egy olyan
hetet amitőt tiszta szívből büszke vagyok, arra hogy magyar lehetek!
A III. Kolozsvári Magyar Napokról (2012) ide kettintva olvashatsz.
Még több képet a 4. Kolozsvári Magyar Napokról ide kattintva nézhetsz meg.
Még több képet a 4. Kolozsvári Magyar Napokról ide kattintva nézhetsz meg.
Viszlát 2014.
2013. december 26., csütörtök
A felhőbe nyúló csonka torony.
…avagy: …egy személyes tapasztalat az Arany János
emlékmúzeumban.
A nap felkelőben vetítette
vissza sárgás fénysugarait a csonka torony oldaláról amikor odaértem. Az udvaron
kiváncsian figyelek egy falra szerelt Bocskai emlékplakettet amit hirtelen nem
tudtam hova tenni. Bevallom, csak hazatérésem után tájékozodtam afelől, hogy
tulajdonképpen mit is jelentett Bocskai István ennek a városkának. Bocskai fejedelem,
uralkodása alatt építtetett torony, az újkorban védelemre szolgált amit késöbb az
idő, de legfőképp a testvéri szeretet átváltoztatott Arany János múzeummá.
A bejárat fölött egy
emberi testet ábrázoló szobor már távolról követelte a tiszteletadást.
Közeledve tapasztaltam, hogy a szobor Arany Jánost ábrázolja élethű nagyságban (vagy talán ennél is nagyobban).
Alatta egy felirat: „Zárt sisakon s
pajzson kézbe' kivont kardu Nagyfalusi Arany, Szalontai Hajdu.” (Toldi szerelme XII. ének 112
vers.)
Az úgynevezett „csonka torony” földszintjén Nagyszalonta városának múltjából tekinthetünk meg
tárgyakat, fegyvereket, olvashatunk (igaz nem túl gazdag) történelméről és
csodálhatjuk Éder Gyula festőművész nagyon szép Bocskai Istvánt ábrázoló
festményét.
A torony másik három
szintje kizárólag Arany János életéről, munkásságáról és koráról szól. TOLDI ,,megszületése”
után Arany János mondhatni, hogy újjászületett, hiszen ez után vált igazán ismertté. Ezáltal Petőfi Sándor is felfigyelt rá és dicsérete mellett barátságát is felajánlotta. Első levelében amit Aranynak írt, gondolatait versformában foglalta össze amiben nem is tagadta, hogy valójában milyen szépet is olvasott:
,, TOLDI írójához elküldöm lelkemet.
,, TOLDI írójához elküldöm lelkemet.
Petőfi Sándor és Arany János. |
Az első emeletre érve tapasztalom meg többek között azt is, hogy egy nagyon szép szobor dísziti a múzeum termét, amely Szervátiusz Jenő szobrász alkotása 1957-ből. A szobor neve: Toldi. Egy másik falon pedig úgyszintén Toldi Miklost ábrázoló fekete agyagból készült szobor, miközben a Pest utcáin elszabadult Bikával küzd meg. A bikát, amely úgy jött mint a „zugó szélvész”, szarvon fogott az utcaközépen.
A második emelet
legfőképpen Petőfi Sándorral való barátságát idézi elő. Részletesen mindent
felsorolni sem e szintről, sem magáról a múzeumról azért is nem fogok, mert
szeretném hogy plusz okod legyen a csonka tornyot meglátogatni és részesülj
temagad is személyes meglepetésekben, élményekben.
A földszinthez hasonlóan, itt
is egy nagy méretű Éder Gyula festmény kápráztatja a vendégeket amely a költőt ábrázolja
(Arany János-portré). Petőfi Sándor és Arany János fehér szobrait pedig a
piros/fehér/zöld szinű díszszalagok sokadalma borítja, tükrözvén azt, hogy a
magyar irodalom nekik köszönhetően más lett. Érdekes, hogy e szalagok valamiféle
láthatatlan erőt adnak és segítik a fényképészt öszpontosítani arra, hogy életre
szoló fotókat készíthessen!
A költő dolgozószobája is
megtekinthető, Budapestről lett áthozva a bútorzat a nagyszalontai múzeumba. Az
utolsó emeleten könyvek, rajzok, grafikák, plakátok, mellszobrok tekinhetők
meg. Mivelhogy fiatalkoromban az irodalmi jellegű témák helyett igazán más
jellegű elfoglaltságok érdekeltek, ezért is tartom fontosnak, hogy most
tinédzser korom jó pár évtized
távlatában, érettebb fejjel észrevehessem és felfoghassam e nagyon fontos
dolgokat a magyarság történelméből.
Hogy „A kapcsos könyv” volt az amelyben Arany útolsó verseit írta, hogy Petőfi Sándor halála után, felesége Szendrey Júlia és fia tiz hónapig lakott Arany és felesége Ercsey Juliannánál, annak reményében, hogy eltünt férje, Petőfi Sándor előkerül valahol Erdélyben. Hogy dicső neve olyan okiratokon maradt fent mint az az oklevél amit a Magyar Tudományos Akadémiatól kapott amikor akadémiai taggá választották, vagy hogy a Kisfaludy társaság igazgatója lett, hogy a torony bejárata fölötti szobor Stróbl Alajos mestermunkája (Stróbl Alajosról hamarosan egy újjabb bejegyzés az ArtDelineo oldalán!), és még sorolhatnám…
Amit viszont még nem derítettem ki igazán, az
az hogy tamburája vagy gitárja volt e a költőnek? De mielőbb tisztázom ezt a
kérdést is.
Mindazok számára akiknek
dolga van Nagyszalontán, vagy netán csak átutazóban tartózkodnak ebben a városkában azoknak
melegen ajánlom a múzeum látógatását. Szakítsanak idejükből mert olyan dolgokat
tudnak meg történelmünkről, anyanyelvünkről, nemzeti hőseinkről amelyek már
több mint másfél évszázada a magyar kultúra részeivé lettek de mégsem ismerik
sokan!
Arany János emlékmúzeum. |
Jókai Mór soraival zárnám élménybeszámolómat, aki eképpen írt Arany Jánosról:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)