Hóvirág birodalom

… avagy: „egy szép emlék!” 2/2,  (azaz a Bedellő körtúra 2. része).

... A Bedellői cseppkőbarlang aránylag kis méretű, igazán sok cseppkőképződménnyel (több a sztalaktit mint a sztalagmit!) nem büszkélkedhet, de viszont az a természetjáró aki kedveli a csend világát és megérti ezt, az minden bizonnyal meg lesz elégedve a látvánnyal. A Bedellői cseppkőbarlangról részletesebben hamarosan itt olvashatsz.

Hóvirág birodalom

Ebben az évben a hideg jóval tovább kitartott az elmúlt évekhez viszonyítva, emiatt is itt csak április havának második hetében virágzott a hóvirág. A Bedellő hegy tisztásait e kecses nővény: hóvirág birodalommá varázsolta át. Amerre csak a szem ellátott mindenütt ott volt a csodaszép kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), oly annyira közel voltak egymáshoz mintha utánozni akarták volna az első Kinai császár terrakotta hadseregét! Nem mindennappi látvány!, ezért is a topplistám bronzérmese, ami nem agyagkatonából, hanem több millió virágból álló Bedellői Hóvirág- birodalom lett!

Bedellői cseppkőbarlang _ Sztalagmit

Most, hogy írok és több nap távlatából gondolok rá, jól esik visszaemlékezni, ... szép emlék!! De ha már az emlékekről beszélek,  nagyon jól beillik ide a következő idézet: „Az emlék, amit – ahogy mondják – az idő megszépít. De ő nem minden emléket képes megszépíteni. Mert vannak olyan emlékek, amelyek már abban a pillanatban felülmulhatatlanul szépek amikor megszületnek! ” (Csitary-Hock Tamás)

Trekking (körtúra)

Egy óra körül hagytuk el az erdőt, kiértünk arra a legelőre amelyről a piros kereszttel jelzett turista ösvény a Dalbina vízeséshez majd a szolcsvai Búvópatak barlaghoz vezetett. A kristálytiszta, friss forrásnál sokan megtöltötték palackjaikat majd újból útnak indultunk. Érdekes, itt hosszú kilométereken keresztül nem volt hóvirág. Majdnem két és fél óra gyaloglás útán egy kis letérővel a trasszéról túránk legmagassabb pontjáhóz értünk, a Bedellő tetejére (1227m), ahonnan újra káprázatos panoráma nyílt az egész vidékre,  ráadásul napsütésben!

A Bedellői kilátó

Ez a leirhatatlan látvány oly annyira szép, hogy felesleges szavakba foglalnom, inkább szeretnén, ha fotóim beszélnének helyettem, remélem több mindent elmondhatnak Bedellő szépségéről! Három óra körül hagytuk el azt a tetőt amelyet harminc perc leforgása alatt a csapat átalakított valamiféle „Bedellői fotó klub társaságának” csúcstalálkozójára, ugyanis majdnem mindenki fotózott. Egyesek keresve a fényképezőgépén keresztül a tájfotózás tökéletes pillanatának megörökítését, mások pedig a perfekt panoráma kép készítésére törekettek míg a többiek egyszerüen csak csodálták a természetet.

Kilátás Bélavárára

Kilátás az Öreghavasra

Megtett útunk eddig a pontig 11 km volt. Innen körülbelül 20 perc gyaloglás útán a hóvirág sokadalma ismét teljes pompában díszitette a tájat és mivelhogy már mindenki megéhezett megálltunk enni. Kőrtúránk valójában már több mint fele útjánál, kaja után, friss erőkkel nekivágtunk a hátralevő második  szakasznak. 

Ebéd

Pihenő

Négy kilométert tettünk meg amíg leértünk az úgynevezett „Vânătările Ponorului„ (sajnos jelenlegi magyar megnevezése nincsen, 1891-ben az EMKE egy útikalauzba „ponori Búvópataknak a víznyelő előtti vízesés és a nyelő torok”-ként emlegeti) víznyelőhőz (dolináhóz), amely egyben természetvédett terület. (Ezen a szakaszon a térdemet kissé megerőltettem mert nem volt lekötve mint máskor, ami a nap végére már egy eléggé konstans fájdalommá változott.) 

Poienii dolina (itt van a Dalbina vizesés és a viznyelő)

Itt található a Dalbina vízesés is amit sokan a magyarok körében Szolcsvai Búvópatak befolyásának neveznek. Nyolc óra gyaloglás útán, fél öt körül érkeztünk ide a dolinához. Az eddigi megtett útszakaszunk  az meg 15 km volt.

Dalbina vizesés

A sziklafalról lezudúló patak (Poieni patak) víze egy 25 méter magas fátyolszerű vízesést alkot amelynek víze a pár méter távolságra található Dalbina barlangon keresztül eltünik a sziklák alatt a mélybe. A vízeséssel szemben turisztikai kilátópont van kiépítve ahova az év folyamán rengeteg túrista ellátogat. Az elléggé meredek dolinát visszamászva újból összeált a csapat teljes létszámmal annak érdekében, hogy elkészülhesen a nap fő csoportképe is. Innen egy másfél kilométeres távolságon, eléggé meredek ösvényen vezetett lefele erdei útunk  a nap utolsó turisztikai célpontjáig a szolcsvai Búvópatak barlang bejáratáig ahova fél hatkor érkeztünk meg.  Pihenés közben szemmel  látható volt, hogy az „öreg” Mackó is elfáradt.

Szolcsvai Búvópatak barlang

A Dalbina vízesés melletti barlanghoz két felszíni patak víze érkezik, amelyek mint ahogyan korábban is említettem eltűnnek a sziklák között. A föld alatti karsztrendszerben  egy harmadik patak is (ez már földalatti) egyesül a másik kettővel és átfolynak a solcsvai Búvópatak barlangján ahol olykor vízesések mellett (a barlang leghíresebb vízesése a Legyező-vízesés)  még tavakatt is alkotnak. Innen jön a búvópatak név is. A 2 km hosszú barlang mélyéből kiáramló vízhozam meglepően nagy.  A barlang látogatása a turisták számára az év egész periodúsában zárva van, elsősorban Europa egyik legnagyobb denevér populációjának védelme miatt.  

Hóvirág, (sajnos még árulják öket az utcákon!) 

Egy nehéz napnak a végén járunk már, 9 óra túrázás után a megtett távolság: 16.5 km. A szolcsvai Búvópataktól ahhoz, hogy teljesen bezárodjon körtúránk még négy kilométert kellett gyalogolni vissza a  lengőhíd mellett leparkot karavánig. Ezt a távolságot a többiekkel ellentétben kb. 15 perc késéssel tettük meg (50 perc alatt), a térdem a nap végére  elfáradt, ezért is probáltam kímélni. Végül este fél hétre értünk a kocsihoz. A csapattársaink GPS adatait elemezve, túránk véghossza 21 km, emelkedésünk színtkülömségének összhossza 1393 méter, átlagos sebbesség 2,12km/h, a nap legmagassabb pontja 1227 méter, míg körtúránk teljes időtartama 10 óra volt. 

Kimászás a Dolinából

Számomra az év első 20 km fölötti túrája több szempontból is tanulságos volt, a több óra trekking alatt van időd meditálni azon, hogy valójában  mit csináltál roszzul  meg azon is, hogy mi volt pozítiv. Ami a topplistámat illeti: a nap negyedik hélyén a napunk első felében látott Sipote vízesése van, ötödiken a szolcsvai Búvópatak és környéke (még akkor is ha nem látogatható) és végül a Dalbina vízesés az ugyanolyan nevű barlangal és a víznyelő torkával.

Sipote vizesés a távolból

Természetesen még sorolhatnám: a jó társaság, a gyönyörűségesen virágzó tavaszi virágok sokadalma, a csend, és ha belegondolok még kapnák egy jó pár olyan tulajdonságát ennek az elbűvőlő napnak amely minden kedves olvasónak még nagyobb ízelítőjévé váljon ahhoz, hogy látogassa meg a fenséges Bedellőt!! (Érdekességként: Téglási Ercsei József például 1836 nyarán „Dora hegyének” nevezi a Bedellőt.) Egy ilyen nap csak ösztönöz arra, hogy „bíztató előleg legyen” az elkövetkező ránkváró természeti szépségekből!

Millió hóvirág

Egy pár nap elteltével az internetten következtek a csapattagok által készített képfeltöltések amelyek olyan szépek voltak akárcsak kirándulásunk és szerettem volna hálámat kifejezni úgy a túravezetőnek mint a csapat tagjainak egyaránt, ezért egy olyan szöveggel köszöntem meg a csapatnak amely gyakorlatilag az egéssz Bedellői kőrtúra bejegyzés alapkőve volt. Ezekkel a sorokkal szereném zárni gondolataimat!

Beddelő teljes pompájában

Miután az  izomláz elmúlik, a térd megpihen, a test lecsendesedik és minden fájdalom feledésbe merül, rájössz, hogy valami viszont még is megváltozott benned. A felejthetetlen pillanatok, a klassz társaság, a jókedv, a pazar táj, nó meg persze a millió és millió hóvirág! Mindezek mélyen elraktározódnak még akkor is ha nem igazán vesszük észre. Apró dolgok amik erőt adnak a holnapban, erősítik a lelket és egyszerűen gyógyítják a létet. Neve nem más mint: emlék! ... Egy szép emlék!!

Az első részt, amelynek címe Bedellő körtúra  ide kattintva olvashatód!

Jó túrázást mindenkinek!